[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.A keresztúthozérve Nita még utoljára visszafordult.Ott állt a vakító napsütésben, fehérruhás, karcsú kis alak.Intett Gerdnek, az meg kalapot emelt.Aztán az asszonyvégképp eltqnt a liget bokrai mögött.Gerd még mindig mozdulatlanul állt.Komor, sötét tekinteti tel nézett magaelé, fájdalmas gondolatokba merülve. Ne kívánd a te felebarátod feleségét! suttogta maga elé.Fölsóhajtott, leroskadt a padra, és ajkát arra a helyre szorította, aholJuanita keze a karfához ért.Még soha egyetlen nQ nem nyert hatalmat Gerd szívén.Hiába volt hevestermészetq, még senki sem zavarta meg lelki nyugalmát.Most pedig úgyérezte, csak azért ment el eddig közömbösen a nQk mellett, mert a szíve elQresejtette, hogy Juanita az, aki tökéletes társa lehet, az a Juanita, aki egyvégzetes véletlen folytán az öccséhez mént feleségül, s így végképpelérhetetlenné vált számára.Sosem hitte volna, hogy valaha is lesz asszony, aki komolyabb szerepetjátszhat az életében.Még csak egy órája, mikor Tina megemlítette, hogy megkéne nQsülnie, csak fölényesen mosolygott, és most? Most egész lelkétbetöltötte a végtelen sóvárgás egy olyan asszony után, aki sosem lehet az övé,aki az öccsének esküdött örök hqséget.Éppen Dolfnak, akinek sejtelme semlehet arról, milyen értékes kincset birtokol, s aki csakis önzésbQl éshaszonlesésbQl láncolta magához.Dolf nem szeretheti Nitát érdeme szerint, ez nyilvánvaló már csak abból is,hogy állandóan más nQk után jár, és kicsapongó életet él.A sors iróniája, hogy azt a kincset, amelyért Q az életét is boldoganodaadná, egy másik férfi közömbösen elhajítja.Csakhogy ez a másik férfi nemmás, mint az Q fivére& és a kincs törvényes birtokosa.Gerd komor gondolatokba merülve baktatott vissza a Lessing utcába& másemberként tért vissza, mint aki csak egy órája eljött onnan: olyan emberként,aki egyszerre tapasztalta meg a legnagyobb boldogságot és a legmélyebbszenvedést.XI.Juanita különös hangulatban tért haza.Pt nem kínozták komorgondolatok.Sosem tapasztalt mély boldogság és csöndes öröm töltötte el alelkét.Nem tett magának szemrehányást azért, hogy a szíve olyan készségesörömmel fordult Gerd Falkner felé.Az Q szíve ártatlan volt és tiszta.Pontosanérezte, hogy semmi olyat nem vesz el a férjétQl, amire az jogot formálhatna.Amit Gerdnek tartogatott, az sosem volt Dolfé, és soha nem is lehetett az övé.Lélekben annyira eltávolodott már a férjétQl, hogy természetesnek érezte, ha alegtisztább, leghQbb érzelmeit annak a férfinak ajándékozza, aki kisgyerekkoraóta a leghqbb barátja és segítQje volt, s akire mindig olyan áhítatosbizalommal nézett föl, mint valami ideálra.EttQl a naptól fogva megingathatatlan, csöndes boldogság töltötte elJuanitát, Az asszony újra kivirágzott, mint egy növény, mely hosszasnélkülözés után végre táplálékhoz és melengetQ napsugárhoz jut.Egyúttal végképp elszakadt a férjétQl.Csak az étkezések alkalmávaltalálkoztak, ezek a szokott illedelmes keretek között zajlottak.Juanita mostmár csak a saját magáé volt.Tina azonnal közölte vele Gerd üzenetét, amint hazaért a ligetbQl.Nitamosolyogva hallgatta végig, aztán az idQs asszony nyakába borult. Magam is találkoztam és beszéltem vele, édes Tinám, véletlenülösszetalálkoztunk.És én nagyon-nagyon örülök ennek!Gerd Falkner sehogy sem talált lelki nyugalmat a Juanitával valótalálkozása óta.A két napot, melyet még rokonainál tölthetett, a legteljesebblázas nyugtalanság jellemezte.Ha magára maradt, azonnal az ablakhoz sietett,abban a reményben, hogy talán megláthatja Juanitát odalent sétálni vagykocsikázni.Az utcát járva minden karcsú, fehér alakot megbámult, hátha Nitaaz.Ha rokonaival beszélgetett, úgy kellett kényszerítenie magát, hogy odatudjon figyelni rájuk.Álmában és ébren csak Juanita bájos arcát, csoda szépsötét szemét látta maga elQtt.Mikor hazaért a ligetbQl, Lotti emlékeztette az ígéretére, hogy aznapdélután még sétálni megy vele.Készségesen állt a kislány rendelkezésére.Frohnénál beszerezték a Lotti igényei szerint óriási és álomszép dobozbonbont, aztán egy gyönyörq rózsacsokrot is vett a kislánynak.P büszkén ésboldogan feszített unokabátyja oldalán, és forrón áhította, bár jönne arradoktor Bruckner is, hogy láthassa Qt dicsQsége teljében.Kívánságátmeghallgatta az ég a piactéren Brucknerbe botlottak.Lotti diadalmasan büszkélkedett kincseivel, mire a doktor mulatságosanirigy képet vágott. Ó, és ezt a sok csodálatos finomságot mind egyedül akarja megenni?Bárcsak kegyeddel tarthatnék! sóhajtotta, s le nem vette volna a szemét akislány ragyogó arcáról.Lotti meglepetten mérte végig. Hát a doktor úr is imádja a pralinét?Bruckner szívére szorította a kezét, s tekintetét az ég felé forgatta. Szenvedélyesen rajongok érte füllentette lelkiismeretlenül. Jaj, hát ezt nem tudtam.Azt hittem, a neves férfiak fölötte állnak azefféle gyarlóságoknak. Én bizony nem, Lotti kisasszony. Hát akkor csatlakozhat hozzám a pralinéevésben, majd ha legközelebbellátogat hozzánk. Na de vajon marad-e addig belQle? tudakolta aggodalmasan Bruckner.Lotti fölnevetett. Személyesen gondoskodom róla, hogy megkapja a részét.A legszebbdarabokat teszem félre magának.Bruckner fölsóhajtott a boldogságtól, hogy ezt a bájos arcocskátcsodálhatja. Mégiscsak szép az élet mondta lelkesen. Istenkém, hát ennyire rajong az édességért, doktor úr? kacagott Lotti. Édessége válogatja vágta rá Bruckner olyan ragyogó tekintettel, hogyLotti elpirult és lesütötte a szemét.Gerd mosolyogva hallgatta évQdésüket. Velünk tart egy darabon, doktor úr, vagy talán siet valahová? Szívesen csatlakoznék, ha nem zavarok.Középre vették Lottit, és hármasban sétáltak tovább. Istenem, be csodálatos! sóhajtotta az ifjú hölgy. Mi olyan csodálatos? érdeklQdött Bruckner.Gerd gondolataiba merülve lépkedett mellettük. Egy óriási doboz bonbon, egy káprázatos rózsacsokor és jobbról-balrólegy-egy gavallér, akiknek hírétQl-nevétQl zeng az egész világ! sóhajtottalelkesülten a kislány. Ezenkívül még a nap is süt, és rengeteg kíváncsi szemcsodálhat meg& igazán fontos embernek érzem magam.Bruckner gyöngéden fölnevetett. Mekkora gyerek kegyed, Lotti kisasszony& és milyen kedves mondta, ésmélyen Lotti szemébe nézett.A kislány elQbb tiltakozni akart a gyerek ellen, mondván, hogy egy ifjúhölgynek kijár a tisztelet, de ahogy a férfi ragyogó tekintete találkozott azövével, elnémult.Szótlanul ballagtak tovább, majd befordultak egy csöndesmellékutcába.Itt egy kocsi jött szembe. Nézd, Gerd, az ott Falknerék kocsija, a két hölgy ül benne, gyorsan bújjdoktor Bruckner mögé, nehogy meglásson a mostohád! hadarta Lotti
[ Pobierz całość w formacie PDF ]